212 évvel ezelőtt, ezen a napon látott napvilágot Hans Christian Andersen (Dánia, Odense, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) az egyik leghíresebb dán költő és meseíró.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidéki dán kisfiú, akinek hamar meg kellett tanulnia olvasni. Ennek a kisfiúnak meghalt az édesapja, aki cipész volt, ő pedig ott maradt az anyjával, aki bár hitbuzgóvá próbálta fiát nevelni, igazából nem sok ideje volt foglalkozni a gyermekkel. Ezért aztán a fiúcska, így magára maradván kimaradozott az iskolából, munkát keresett, s minden erejével azon volt, hogy apja csodás hagyatékának segítségével elsajátítsa az olvasás csodálatos művészetét. A hányattatott sorsú fiúcska nőtt, nőtt, cseperedett, dolgozott, de mégsem tudott szabadulni az irodalomtól, művészetektől. Ezért hát gondolt egyet, s elment a városba, hogy beálljon egy színház tánckarába, énekkarába. Így is történt, s csakhamar kiderült, hogy az immáron serdülő korba lépő fiú intelligens, s többen is úgy gondolták, sokra viheti még. Ezért ki ruhával, ki pénzzel, ki ellátással támogatva…szóval beíratták a kollégiumba. A legény ezt meghálálva jól is tanult, s le is érettségizett. Közben pedig írt. Hol verseket, hol drámákat, amikre többen fel is figyeltek. A dán ifjú a jövőjét alapozta. További segítséggel, jóakarók közbenjárásával ösztöndíjjal eljutott előbb Németországba, majd Párizsba, Rómába. Hamar elsajátította a különböző nyelveket. Ám otthonra sehol nem lelt. Siker övezte, útirajzait, regényeit kedvelték Európa szerte. Aztán a különc ifjú egyszer csak rátalált a mesék csodás világára. Hazatérve Koppenhágába meséket kezdett írni egy kiadónak, aki füzetsorozatot indított a kicsik számára. Jól fizettek, s ez biztos megélhetésnek tűnt. Az ifjú pedig élt a lehetőséggel, s a magában megtalált új hangban. 27 év alatt 24 füzetet töltött meg azzal a 156 mesével, amit már régóta az Andersen-életmű lényegének tartanak, s amit ma is sokan mesélünk otthon gyermekeinknek. Hiszen ez a történet Hans Christian Andersen életét hivatott röviden bemutatni, ami olyan színes és életigazságokkal, hittel és csodákkal teli, mint a meséi.
A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A császár új ruhája, A tűzszerszám, A rút kiskacsa, A kis gyufaáruslány, A Hókirálynő, és még számtalan, megunhatatlan, másokat is megihlető, oly sokszor mesélt történetei a biedermeier kor legjelentősebb meséi, ma szinte a világ minden országában ismerik ezeket.
Andersen meséit, történeteit a Körbirodalomban is megtaláljátok!
