35 esztendővel ezelőtt, ezen a napon hunyt el Jékely Zoltán (Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 19.), író, műfordító, József Attila-díjas költő, könyvtáros.
Apja Áprily Lajos volt. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, és a kolozsvári Református Kollégiumban, Budapesten végezte. Illetve Budapesten tanult irodalom-, művészettörténetet, művészetfilozófiát. 1935-től az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. Versei főként a Válaszban, Erdélyi Helikonban, Nyugatban, majd a Magyar Csillagban jelentek meg. A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. Járt Párizsban és Itáliában. 1939-ben elnyeri a Baumgarten-díjat. 1941-től a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozik, végül ismét a Széchenyi Könyvtár tisztviselője. Több regénye, két novelláskötete és egy színműve is megjelent. Műfordítóként Dante, Racine, Shakespeare, Kipling, Thomas Mann, Wilhelm Hauff, M. Eminescu, Mark Twain, Goethe műveinek kiváló tolmácsolója. Az erdélyi magyar költészet hagyományait is hűen követő Jékely Zoltán számtalan csodás mesét is írt. Feleségével, Jancsó Adriennel való házasságukból két gyermekük született. Budapesten hunyt el, a farkasréti temetőben található a síremléke.
Jékely Zoltán meséit, verseit megtaláljátok a Körbirodalomban!
A három törpe című könyvben két bolgár népmese ötletét vette át Jékely Zoltán, egyik a három törpéről szól, köztük a kis lusta haszontalanról, másik pedig az állataival világgá induló, majd anyja megbocsátó szeretetére visszatérő kisfiúról. A mesék Jékely Zoltán pontos, finom és emelkedetten egyszerű költőiségét tükrözik. Róna Emy rajzai stílusosan illeszkednek a történetek hangulatához.
„Volt a Küküllőn egy malom, mormolását most is hallom…” – mintha gyermekkezek faragta kis malom mondogatná a remek verses meséket Minya és Mányi ráklakomájáról, a borzvadász Piculáról, a különös árvízi hajótöröttekről, Csunyinka és Cendrő királyfi álombeli kézfogójáról.
Ezekben a mesékben, melyeket Penavin Olga, bácskai néprajztudós gyűjtött, és Jékely Zoltán, a kiváló költő-műfordító dolgozott át gyerekeknek, sok újszerű „modern” elemmel, színes új fordulattal találkozik az olvasó. Árgyélus királyfi cigarettázik, az öreg koldus telefonál, és az ördög is vasúti szerencsétlenség megjátszásával kísérti meg a derék legényt. Ahol pedig a legifjabb Al mafi megküzd a szörnyeteggel, földrengés keletkezik a dulakodástól. Győrffy Kálmán és Farkas János kopácsi földművesemberek, Kovács Juli néne Vojlovicáról és még többen mások érdekesnél érdekesebb előadásban tálalják az ismert és ismeretlen szebbnél szebb meséket. Heinzelmann Emma a népmesekincs kiváló grafikai tolmácsa ugyancsak szebbnél szebb művészi illusztrációkkal teszi még gazdagabbá ezt a szép meséskönyvet.
Volt egyszer három pillangó; egy piros, egy sárga meg egy fehér. Vajon ki ad nekik menedéket a sűrű esőben?