101 éve ezen a napon, született meg Roald Dahl (1916. szeptember 13. – 1990. november 23.) norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává.
Számos műve jelent meg magyarul, köztük a Karcsi és a csokoládégyár (más címmel: Charlie és a csokigyár), a Matilda (mindkettő fordítója Borbás Mária), a Szofi és a HABÓ (fordítója Nagy Sándor) című meseregény, valamint a felnőtteknek szánt Meghökkentő mesék. Több művéből filmsorozat, játékfilm, illetve rajzfilm is készült. Legutóbb a Szofi és a HABÓ-ból A Barátságos Óriás címmel.
Roald Dahl a walesi Llandaffban született 1916-ban. Apja, Harald Dahl és anyja, Sofie Magdalene Dahl, norvég bevándorlók voltak. Dahl családja az 1880-as években települt át Norvégiából Cardiffba. Roald a híres norvég felfedező, Roald Amundsen után kapta a nevét, aki akkoriban Norvégia nemzeti hőse volt. Roald otthon norvégul beszélt a szüleivel és nővéreivel. Apja előző házasságából két féltestvére volt, továbbá két nővére és egy húga. Dahlt és nővéreit a cardiffi norvég templomban keresztelték meg. Gyerekkorában (4-től 17 éves koráig) a nyarakat a norvég rokonoknál töltötte Tjømében.
Roald kétéves korában egy Radyr község melletti tekintélyes udvarházba költöztek, kb. 12 kilométerre nyugatra Cardifftól. Húga születése után eladták a házat, és egy kisebbet vettek Llandafftól pár kilométerre. A házat Cumberlandnek hívták.
A Repton középiskolába járt (1929–1936), ami az ország középső részén, Derby közelében volt. Ekkoriban Kent megyében laktak, egy Bexley nevű településen. Ebben az időszakban a Cadbury csokoládégyár az új fejlesztéseit időnként elküldte a fiúknak tesztelésre. 1-től 12-ig értékelniük kellett a küldött csokoládékat, és megjegyzéseket is lehetett hozzájuk fűzni. Dahl saját megállapítása szerint ez az élmény járult hozzá a harmincöt évvel később megírt Karcsi és a csokoládégyár című műve megalkotásához.
A Shell cégnél dolgozott, előbb hazájában, majd külföldön. Előbb a tanganyikai Dar es-Salaamba került. Kiküldetése három évre szólt. Afrikai munkája alatt időnként „szafari”-ra indult, ami azt jelentette, hogy felkereste a Shell ügyfeleit, akik gyémántbányákat, aranybányákat, szizálkender-ültetvényeket, gyapotültetvényeket és hasonlókat üzemeltettek, és az általuk használt gépi felszereléseket kellett a megfelelő kenőolajjal vagy üzemanyaggal ellátnia. Ezek a szafárik hónapokig eltartottak, közben eljutott autójával nyugat felé, Afrika középső részére, a Tanganyika-tóhoz, délre, a Nyaszaföld határához, és keletre, Mozambik felé. Útközben rengeteg állatot látott, megtanulta a szuahéli nyelvet, mivel a bennszülöttek nem beszéltek idegen nyelven.
A világháború Afrikában érte, ahol első katonai feladata az volt, hogy a Dar-es-Salaamból távozni készülő németeket tartóztassa fel és kísérje hadifogolytáborba. Egy szakasz bennszülött katonát rendeltek ki mellé, akikkel több száz civil németet lemészárolhattak volna, ő azonban harc nélkül visszafordította őket, csak egy német halt meg, akit a katonák lőttek le, amikor Roald Dahl mellkasának pisztolyt szegezett.
Csatlakozott 1939 novemberében az angol királyi légierőhöz. Nairobiba utazott autóval, ami 960 km-es utat jelentett, ezt egyedül tette meg. Ott 7 óra és 40 perces repülés-gyakorlás után önállóan repült (ez megfelelt az átlagnak). A repülőkiképzésen részt vett 16 főből 13-an meghaltak a következő két évben.
A háború alatt egyszer a sivatagban kényszerleszállást hajtott végre, de a sziklás terepen a gépe sziklának ütközött és kigyulladt. Roald Dahlnak betört a koponyája, eltört az orra, és napokra megvakult. Elvonszolta magát az égő géptől, ami addigra felrobbant. Később egy novellájában megírta ezen emlékeit (Sétagalopp). Alexandriába került gyógykezelésre öt hónapra, ahol beleszeretett az őt ápoló nővérbe. Egy hónapig Alexandriában, egy Peel nevű kedves és jómódú angol család házában lábadozott. Ekkor a sérülései miatt leszerelhetett volna, ő azonban vissza akart kerülni a harci repüléshez.
1941-ben került Görögországba. 1941. április 20-án részt vett az athéni légicsatában. Később észrevette, hogy légiharc közben gyötrő fejfájása van, amikor hirtelen irányváltásokat kellett tennie. Időnként pár másodperce elvesztette az eszméletét. Amikor ezt jelentette a századorvosnak, az megállapította, hogy ez a súlyos fejsérülése miatt van, amit a lezuhanásakor kapott, és emiatt nem vezethet tovább repülőt.
Ekkor alkalmatlanként leszerelték, és hajóval visszaindult Angliába. Ám előtte egy zsáknyi citromot és lime-ot vett a családjának, mert tudta, hogy Angliában háborús jegyrendszer van. Egy másik zsákba narancslekvár, cukor, csokoládé és más olyan került, amit akkoriban Angliában lehetetlen volt beszerezni. Még selymet is vett a lánytestvéreinek, hogy ruhát csináltathassanak belőle.
Freetown és Liverpool között hajókonvojukat többször támadták a német tengeralattjárók, az útnak ez a szakasza két hétig tartott. A konvoj három hajója süllyedt el az út során.
1942-ben Washingtonba került, légiattasé-helyettesnek. Ott publikálta élete első írását a harci kalandjairól.
Dahl 1953. július 2-án Patricia Neal (későbbi Oscar-díjas) amerikai színésznőt vette feleségül. Házasságuk harminc évig tartott, és ezalatt öt gyerekük született: Olivia (aki 7 éves korában halt meg), Tessa (1957–), Theo, Ophelia (1964–) és Lucy. Roald Dahl 74 évesen, 1990. november 23-án hunyt el otthonában myelodysplasztikus anémiában. Unokája szerint egyfajta „viking temetésben” részesült: vele temették snooker cipőit, pár üveg jó burgundi bort, csokoládékat, HB-s ceruzákat. Tiszteletére nyitották meg a Roald Dahl gyermekgalériát Aylesburyben.
Számtalan díjat nyert világszerte ismert műveivel, többek között az Edgar Allan Poe-díjat is.
Roald Dahl könyveit megtaláljátok a Körbirodalomban!
