71 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg az új 10 forintos bankjegy. Az egyik első értékálló, réznyomatos bankjegy előoldalán Petőfi Sándor költő arcképe, hátoldalán Jankó János Folyóparti táj című festménye volt látható. Horváth Endre bankjegytervező grafikusművész munkáját a korabeli sajtó Európa legszebb bankjegyének minősítette.
Ezt a papírpénzt már kifinomultabb megjelenés és igényesebb nyomdatechnika jellemezte mint a korábbiakat: az árnyalatos alapnyomat finom rajzolatai képezte háttérre metszetmélynyomtatással készült képnyomat került. Az 1957-től kibocsátott bankjegysor kisebb változtatásokkal és bővítéssel mintegy 50 évig szolgálta a magyar készpénzforgalmat. Az időközben bekövetkezett politikai változásokat tükrözik a címerváltozatok. 1947-ben csak a 10 forintos jelent meg, majd röviddel ezután (1948-ban) a 20 és 100 forintos, 1953-ban az ötvenes. Az első 100 forint feletti címletet 1970-ben bocsátották ki az 500 forintos alakjában, majd 1983-ban az ezres következett. Erre a címletre akkora volt az igény, hogy még ugyanabban az évben egy újabb szériát nyomtattak. Utolsóként az ötezres jelent meg, 1991-ben.
Szemben a legtöbb szocialista ország papírpénzeivel, a forintbankjegyekre nem került munkásmozgalmi személyek portréja vagy a „szocializmus építését” illusztráló jelenet, sőt, II. Rákóczi Ferenc személyében még uralkodó is helyet kapott a bankjegyek egyikén (bár nevét – ellentétben a többi bankjeggyel – nem tüntették fel). A bankjegyek előoldalán – népművelési céllal – a magyar történelem és művészet – a politikai kurzusnak is megfelelő – kiemelkedő személyiségeit ábrázolták, hátoldalán pedig legtöbbször valamilyen műalkotást. A bankjegyek sajátosan magyar, „akadémikus” stílusban készültek, ami külföldön is méltán vívott ki elismerést a tervezőknek.
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyar_forint_p%C3%A9nzjegyei)
A különféle pénzekről és a pénzügyekről is találhatsz könyveket a Körbirodalomban!
