16 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Orbán Ottó (Budapest, 1936. május 20. – Szigliget, 2002. május 26.) magyar költő, esszéíró.
Már egészen fiatalon, diákkorában kezd verseket írni, hamarosan „csodagyerekként” tartották számon. Első kötete 24 éves (1960) korában jelent meg. Az 1970-es évek második felétől költészetében egyre nagyobb teret kapott a versbeszédben az irónia.
Kisgyermekként veszítette el édesapját a második világháború legvégén (1945-ben 9 éves volt). 1945 után félárvaként a Sztehlo Gábor vezette Gaudiopolis-Örömvárosban nevelkedett. Érettségi vizsgát 1954-ben tett, majd többszöri próbálkozást követően 1956-ban vették fel az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–könyvtár szakára. Betegsége miatt csak 3 szemesztert végzett el, 1958-ban kórházba került, s később már nem folytatta tanulmányait, diplomát nem szerzett. Ettől kezdve szabadfoglalkozású író. 1962-től tagja a Magyar Írók Szövetségének.
1981-1991 között a Kortárs című folyóirat rovatvezetője, 1991-1998 között főmunkatársa volt. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa volt. Első tanulmányútján Indiában járt 1968-ban, 1976-ban pedig az USA-ban. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem meghívott tanára volt.
Orbán Ottó köteteit megtaláljátok a Körbirodalomban!
