A mai napon 112 éve született Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906.12.18. – Budapest, 1981.04.23.) magyar költő és prózaíró.
Zsidó családba született Zelkovits Zoltán néven. Édesapját sajnos fiatalon elveszítette. Miskolcon járt iskolába, de tanulmányait nem fejezte be. 1925-ben Budapestre költözött, ahol tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak. 1927-ben kitoloncolták, de hamarosan visszaszökött Magyarországra. 1928-ban jelent meg először verse a Nyugatban, ahol megismerkedett a Nyugatosok második nemzedékével.
Első verseskötete 1930-ban jelent meg, Csuklódon kibuggyan a vér címmel. A II. világháború alatt Ukrajnában volt munkaszolgálatos 1942-1944. A kommunista rendszerben ünnepelt költőként tisztelték, majd miután rájött a rendszer visszásságaira, az 1956-os forradalom nagy híve lett. Ezért három év fogságra ítélték, de amnesztiával másfél év alatt szabadult. Kiszabadulása előtt halt meg felesége, Bátori Irén, utána nem sokkal pedig édesanyját veszítette el. Az 1960-as évek végén ismerkedett meg a nála 25 évvel fiatalabb Sinka Erzsébet, irodalomtörténésszel, akit feleségül vett. Ő ápolta 1981-ben bekövetkezett haláláig.
Munkásságát számos díjjal illették, többek között József Attila- és Kossuth-díjjal. Számos kötete jelent meg, írt felnőtt- és gyermekverseket, valamint meséket is.
Születésének évfordulóján egy karácsonyi gyermekverssel emlékezünk meg róla.
Zelk Zoltán – Karácsonyi ének
Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.
Szól egy csillag két társának:
„Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!…
Keljünk útra jászolához.”
Így beszélnek, jődögélnek
égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
visz a három csillag útja.
És odalent már az ajtón
fűszállal kis bárány tér be
s így szól: „E füvecskét hoztam
én Jézuska örömére.”
S jönnek lepkék édes mézzel
jön a szellő virágporral,
jönnek a három királyok,
s jönnek pásztorok nagy bottal.
Mosolyogna Jézus rájuk,
de alszik már nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
három csillag fönn az égen.
Jönnek messzi földről népek,
hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
„Megszületett, ím, a kisded…”