Tomo gazdája, Levente könyveket ír. De ki fog mesélni Tomo kalandjairól, ha Levente sosem ér rá? A kiskutya kénytelen kezébe (mancsába) venni a dolgokat, és megírni saját mesés történetét.
A kutyakölykök némiképp másként játszanak, mint a kisgyerekek. Tomo például nagyon szereti a plüssrágást (bár a játék végére a figurának általában nem marad feje), szívesen játszik „kapd el a farkam”-at, de a legjobb a „harapd a fülem”-ben. Biztosan sokan nem tudjátok, hogy a kutyáknak is kell fogat mosni. Persze nem olyan fogkrémet használnak, mint az emberek, hanem rúd alakút, amit rágni kell. Tomo szerint legfinomabb a marhahúsos ízű, de a májasat is nagyon kedveli. Ebből a könyvből megtudhatjátok, hogyan találkozott először Tomo Leventével, milyen volt az első estéje otthon, hogyan ismerkedett környezetével, mik voltak az első kalandjai. S ha majd már ő is híres író lesz, mint a gazdája, akkor ő is dedikálni fogja könyveit. Vajon milyen lesz az autogramja egy kutyának?
Tomo időnként még kicsit szeleburdi, ezért hamarosan kutyaiskolába fog járni. De ez már egy másik történet lesz, a kalandok hamarosan folytatódnak…
Budapest, Manó Kv., 2017.