Az Aranyvackor-díjas mesekönyvet bármikor érdemes elolvasni, de karácsony ünnepére várva mindenképpen.
A történet igazán egyszerűen indul, Pepe, aki még óvodás, finom, bársonyos anyagból varrt szívet talál a lehullott őszi falevelek alatt. A kis plüss szívecske bármennyire is tetszik Pepének, tudja, hogy nem az övé. Elhatározza, hogy az aprócska tárgyat visszadja annak, akit illet. Az egyes szám első személyben elmondott történet mesélése közben, a kisfiú többször kiszól az olvasóhoz. Az elveszett szív gazdájának a felkutatása reménytelen feladatnak tűnik, mégsem a csoda segíti Pepét, hanem, hogy a felnőtteknek is fontos lesz megtalálni a piros szívecske tulajdonosát. A hétköznapi történetbe végül beköltözik a csoda, bizonyára azért, mert mi olvasók is egyszer csak részesei leszünk a történetnek, s megérezzük a szív, vagyis a szeretet hatalmát.
Horváth Ildikó eredeti látásmódban készült rajzai jól illeszkednek a történet hangulatához.
Bp., Manó Könyvek, 2013.