„Amiért rám fognak emlékezni az emberek, az az Alapítvány trilógia és a robotika három törvénye. Amiért akarom, hogy emlékezzenek rám, az nem egy könyv. Nem is könyvek tucatjai. Minden egyes dolog, amit írtam, párhuzamba állítható, akár túl is szárnyalható valaki más művével. Viszont a teljes életművem nagyságrendben, minőségben és változatosságban megismételhetetlen. Ez az, amiért emlékezetes akarok lenni.”

25 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Isaac Asimov (Petrovicsi,  1920. január 2. – New York, 1992. április 6. ), orosz származású író. A tudományos-fantasztikus irodalom nagy mestere, de tudománynépszerűsítő művei is szép számmal jelentek meg. Igen termékeny író volt, több 500 könyvet, 1600 esszét és mintegy 19000 levelet írt.

105 évvel ezelőtt ezen a napon született Örkény István (Budapest, 1912. április 5. – Budapest, 1979. június 24.) író, a magyar groteszk próza megteremtője.

Jómódú patikus családba született, sőt maga is gyógyszerésznek tanult, 1934-ben kapta meg diplomáját, 1941-ben vegyészmérnöki diplomát is szerzett. 1937-től került kapcsolatba a Szép Szó folyóirat körével, itt jelent meg első elbeszélése is, a Tengertánc. A háború után dramaturgként, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként működött.

Épp 24 éve ezen a napon hunyt el Alfred Mosher Butts (1899. április 13. – 1993. április 4.), a Scrabble (Betűtorony) nevű játék feltalálója. Alfred Butts eredetileg építészmérnök volt, de 1931-ben a gazdasági válság miatt elvesztette munkáját. Munkanélküliként  olyan  intellektuális játékokat talált ki,  melyek nagy részét szavakkal és betűkkel kellett játszani. A Scrabble nevű játék is az ő találmánya volt, melynek a szabályait 1946-ban az USA-ban élő  James Brunot kicsit egyszerűsítette, a játéktáblát kissé újrarendezte.

1936. április 2-án látott napvilágot Kisújszálláson Csukás István Kossuth-díjas magyar költő, író.

Apja kovácsmester volt, aki az egész udvart műhellyé alakítva próbált megélni. Öccsével ebben a szegényes környezetben nevelkedett boldogan. A háború után a békéstarhosi zeneiskolába került egy zenetanár biztatására, és anyja közbenjárásával, bár apja nem lelkesedett ezért. Hegedűművész akart lenni, míg öccse ipari tanuló lett. Ez is egy boldog időszak volt az életében, hiszen tanulhatott, olvashatott, zenélhetett, kamarazenélt, előadásokon szerepelt. Nyáron pedig a családjával dolgozott építkezéseken, ahol igyekezett kezeit óvni. Kamaszosan lázadt apja ellen, az intézet ellen, ahol tanult, végül a zene ellen is, s bár felvették volna Zeneakadémiára, ő mégis inkább a jogi egyetemet választotta, majd azt otthagyván a bölcsészkarra járt. Végül azt sem fejezte be.

212 évvel ezelőtt, ezen a napon látott napvilágot Hans Christian Andersen (Dánia, Odense, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) az egyik leghíresebb dán költő és meseíró.

Molnár nem szerette az életrajzírókat, mármint azokat, akik az ő életéről akartak feljegyzéseket gyűjteni. Rendszerint elzárkózott minden felvilágosítás elől. Az egyik kicsit erőszakosabb biográfusnak így válaszolt: “Idehallgasson, barátom! Engem egyáltalán nem érdekel, hogy eddig mi történt velem. Ha örömet akar nekem szerezni, azt írja meg, hogy ezután mi lesz.”

65 éve ezen a napon hunyt el Molnár Ferenc (Budapest, 1878. január 12. – New York, 1952. április 1.) író, drámaíró, publicista. Német-zsidó polgárcsaládba született. A jómódú orvos, Neumann Mór fia volt, ő maga csak később változtatta Molnárra a nevét. Újságírónak készült. Szülői nyomásra jogot tanult Genfben, mégis hírlapíró lett Budapesten.